Absztrakció és beleérzés határán

“Van egy választott, vagy inkább a munkafolyamatban kikristályosodó témánk, de a figyelmünk nemcsak ennek a kibontására irányul, hanem a mozgásra magára, arra, amit a mozdulat – minden „külső”, színészi, vagy egyéb módokon hozzáadott jelentés nélkül is – lényegileg magában hordoz.” Interjú Berger Gyulával legújabb, Létszomj című előadásáról

Az L1danceFest-en bemutatásra kerülő darabod, a Létszomj, magányról és kiüresedésről szól. Hogyan esett a választásod ezeknek az állapotoknak a kutatására?

Szeretek a táncosaimból kiindulni, mert úgy gondolom, hogy ha olyasmit csinálunk, ami ő bennük is mélyen él, akkor abból jó eséllyel valami hiteles születik. Jelen esetben Horváth Anna megkeresett, hogy csináljunk együtt valamit. Sokat beszélgettünk, ő kezdte emlegetni a Nóra-történetet (Ibsen), aztán az álmairól is szó esett, és egy ideig próbálkoztunk is különféle, ehhez kapcsolódó ötletekkel, de egyik sem működött igazán. Aztán egyik nap bevittem a próbára egy csomó fehér műanyag poharat, egy kis fehér asztalkát, és egy sámlit – és ezek a tárgyak megihlettek minket. Eleinte tehát a tárgyak vezettek bennünket, de ebben a folyamatban újra meg újra interpretálnunk kellett, amit létrehoztunk, az interpretáció pedig visszahatott arra, amivel foglalkoztunk. Ez viszont már egy pontosabb értelmezésre adott lehetőséget. Ebből a dinamikus folyamatból rajzolódott ki (illetve még mindig körvonalazódik) az előadás témája. A címet Anna javasolta, és én örömmel elfogadtam, mert nagyon kifejező. Arról a tulajdonképpen megmagyarázhatatlan érzésről szeretnénk beszélni, ami jó eséllyel elfogja azt a mai, “fejlett világbeli”, embert, akinek lényegében mindene megvan, és mégis szenved valamilyen kínzó hiányérzettől. A társadalom, amelyben él alapvető szükségleteinek kielégítését biztosítja, de ő mégis kissé idegennek érzi magát, nem találja a helyét, nem feltétlenül lát maga előtt elérendő célt, nem motivált, stb…

Berger Gyula. Fotó: Szabó Roland

Horváth Annával közösen hozzátok létre az előadást. Hogyan indult az együttműködés, és mire összpontosíttok a Létszomjban?

Ha nem tévedek, Annával való együttműködésem a Boldog metronómok című projektemmel kezdődött, még 2009-ben. Akkoriban éppen újjáépíteni igyekeztem a társulatomat, és mások mellett Anna is jelentkezett a csapatba. Már az első próbákon nyilvánvalóvá vált, hogy Anna egy fantasztikus előadó- és táncművész, és egy tüneményes egyéniség. Nagyon szerettem vele dolgozni, még két darabomban vett részt, az Enter című interaktív játékban, valamint betanulta Ladjánszki Márta szerepét a Bíbor sivatag c. darabomban. Aztán évekre megszakadt az együttműködés, mivel Annának gyerekei születtek, és a színházi munkája is lefoglalta. Majd nagyjából fél évvel ezelőtt megszületett bennünk az elhatározás, hogy újra együtt dolgozzunk. Bele is vágtunk, és éppen jókor jött az L1danceFest kínálta lehetőség, hogy bemutassunk egy rövid darabot, mert így a munkánk, ami addig csak ráérősen folydogált és keresgélt, irányt kapott és felgyorsult. A darabunk absztrakció és beleérzés határán igyekszik egyensúlyozni. Van egy választott, vagy inkább a munkafolyamatban kikristályosodó témánk, de a figyelmünk nemcsak ennek a kibontására irányul, hanem a mozgásra magára, arra, amit a mozdulat – minden „külső”, színészi, vagy egyéb módokon hozzáadott jelentés nélkül is – lényegileg magában hordoz.

Hosszú évek kötnek téged az L1 Egyesülethez, sőt évekig alkotótársa voltál Ladjánszki Mártának. Mi maradt meg ebből a korszakból, ami még mindig az L1-hez fűz téged? Mit jelent az esetedben L1-tagnak lenni?

A hollandiai 4 éves képzésből hazatérve kissé talajt vesztetten bolyongtam. Az L1 Egyesület tagjává válni olyan érzés volt, mint egy hosszú és kimerítő utazás után végre révbe érni – ugyanakkor ez egy új utazás kezdete is volt, korábban nem tapasztalt problémákkal, küzdelmekkel és eredményekkel is. Az egyesületi működés keretei közt bontakozhatott ki igazán a Mártával való együttműködésem is, amely – amellett, hogy szerény véleményem szerint nagyon értékes közös alkotásokat eredményezett – rendkívül inspiráló hatással volt a Mártától független koreográfusi, társulatvezetői munkámra. Nagyon sok mindent tanultam tőle, többek között a részletekre való fokozott figyelés fontosságát, a vizualitás szempontjainak fokozottabb érvényesítését az alkotási folyamatban, stb. Persze ezeket a dolgokat azóta is tanulom, hiszen ez egy vég nélküli tevékenység, de az első impulzust Mártától kaptam. Jelenleg az Egyesülethez is leginkább az ő személye, no meg a közös múlt kapcsol, de lehetséges, hogy a jövőben az Egyesület többi tagjával is kialakul szorosabb együttműködésem.

L1danceFest2018
www.l1.hu

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s